kizárási jog (lat. veto, ius exclusionis in electione Summi Pontificis): a német, francia, spanyol, osztrák uralkodók által igényelt jog a →pápaválasztás befolyásolására. A döntő szavazás előtt egy alkalommal egy bíboros által tiltakozhattak a jelölt megválasztása ellen. A választás utáni tiltakozás hatálytalan volt. - A ~ igényével először a sp. I. Károly (ur. 1516-56), majd utódai II. Fülöp (ur. 1556-98) és III. Fülöp (ur. 1598-1621) léptek föl. Hatásosan érvényesítette a ~ot 1721: VI. Károly (ur. 1711-40), 1799: II. Ferenc (ur. 1792-1806) ném-róm.; 1823: I. Ferenc (ur. 1806-35), 1903: I. Ferenc József (ur. 1848-1916) osztrák cs.; 1758: XV. Lajos (ur. 1715-74) fr., 1730: V. (Bourbon) Fülöp (ur. 1700-46), 1830: VII. Ferdinánd (ur. 1814-33) sp. kir. - Utoljára a XIII. Leó p. (ur. 1878-1903) halálát követő konklávén Au. (I. Ferenc József) élt a ~gal Rampolla bíb-sal szemben. - X. (Szt) Pius p. (ur. 1903-14) 1904. XII. 25: Vacante Sede Apostolica konst-jával kiközösítés terhe mellett megtiltotta a ~ közvetett gyakorlását is, amit II. János Pál p. (ur. 1978-) 1996. II. 22: Universi Dominici Gregis rendelkezésével megerősített. **

LThK 1930. I:847.